Suhantam, ahogy csak tudtam és pár másodperc múlva már a Cullen ház küszöbén álltam, várva, hogy kinyissák az ajtót.

-     Jövök! - hallatszott bentről Edward morgolódása, de amikor kinyitotta az ajtót, döbbenten nézett rám.

Elmosolyodtam, aztán arra eszméltem, hogy a szobájában fekszünk a kanapén.

-     És most mit akarsz csinálni? - kérdeztem pimaszul és beletúrtam a hajába.

-     Mondjuk ezt! - csókolt meg és közben a fürdő felé kezdtünk el haladni. Amikor beértünk már egy szál semmiben voltunk és Edward erősen a csempének tolt.

-     Biztos, hogy akarod? - kérdezte meg és miután megcsókoltam, semmi sem állhatott többé szerelmünk beteljesedésének útjába.

Később újra a kanapén feküdtünk.

-     Mire gondolsz? - kérdezte meg Edward, mire én csak elvigyorodtam.

-     Szóval most nem tudod, mire gondolok? - suttogtam a fülébe.

-     Nem. - mondta morcosan.

-     Mennem kell! - pattantam fel, mire lehullott rólam a lepedő, ő pedig felvont szemöldökkel nézett végig rajtam. - Ne nézz így, inkább segíts megkeresni a ruháimat. - dobbantottam egyet a talpammal, mire felkelt és 5 másodperc múlva már a kezében a ruhámmal közelített felém.

-     Kö… - kaptam volna utána, de elrántotta előlem és így a karjaiba zuhantam.

-     Tetszik ez a helyzet. - vigyorgott.

-     De nekem nem. - vettem el tőle a ruhákat, felöltöztem és újra hozzá léptem. - Nemsokára újra együtt leszünk… - néztem rá csillogó szemekkel.

-     Remélem is. - szorított magához és egy csókkal az utamra engedett.

Ahogy a kastélyban a szobámba értem azonnal a fürdő felé vettem az irányt, hogy zuhanyozhassak. Pár perc múlva, amikor lenyugtattam az idegeimet és kiléptem a zuhanyzóból, Daviddel találtam szembe magamat.

-     Hm… mindjárt leteperlek, de akkor hiába lett volna a zuhanyozásod… - és végighúzta a kezét az arcomtól a nyakamig.

-     Örülök, hogy így gondolod, ugyanis most inkább pihennék. Még mindig nem érzem magam valami jól. Csak gondoltam egy kis hűsítő zuhany jót tenne. - kezdtem el tolni az ajtó felé.

-     Később meglátogatlak! - csókolta meg a nyakamat és pont abban a pillanatban léptél ki a szobából.

Segélykérően néztem rád, mire egy hangos "khm khm" után David inkább a szobája felé vette az irányt.

-     Imádlak. - tátogtam neked és visszamentem, hogy most tényleg pihenjek is egy kicsit.

Én is visszavonultam a szobámba elmélkedni. Amint beértem azonnal elhasaltam az ágyamon. Az egész „becsapjuk a másikat és kiszökünk” dolgon járt az agyam, amikor hallottam, hogy nyílik az ajtó. Már nem is kellett megfordulnom az illatból tudtam, hogy Drew az.

-     Ugye nem zavarok? – lépett az ágyam mellé.

Én alvást színleltem és belül reménykedtem, hogy emiatt elmegy. De legnagyobb bánatomra tévedtem. Helyet foglalt az ágyam szélén és egyik kezével végigsimított a hajamon. Alig bírtam megállni, hogy ne üssek rá. Elkezdett közel hajolni hozzám, már éreztem a leheletét, amikor megjátszott felébredést produkáltam, mert már nem bírtam tovább.

-     Mi a…? – kezdtem meglepetten.

-     Oh, felébresztettelek? – kérdezte egy mosoly kíséretében. Túl közel volt.

-     Hát úgy látszik. – tettem az ártatlant, de a fejemben különböző kivégzési lehetőségekkel játszadoztam.

-     Sajnálom. Csak meg akartam nézni, hogy vagy. Látom már elég jól. – tette át a másik kezét a fejem másik oldalára. Így eléggé sarokba lettem szorítva.

-     Mit akarsz? – tértem rá a tárgyra, elegem lett.

-     Oh, hát csak játszadozni. – csillant meg az utolsó szónál a szeme.

-     De én nem akarok. – közöltem a puszta tényt és készültem felállni, de ő nem engedett.

-     És szerinted az engem érdekel? – kérdezte gúnyosan. Lehullott a szép kis ártatlan álruhája. Hirtelen szorított magához és a nyakam kezdte el csókolgatni, de egyáltalán nem volt élvezetes.

-     Hagyj békén. – sziszegtem és a testemet tűzforróvá változtattam.

-     Áh. – ugrott el tőlem üvöltve. A kiáltásra mindenki a szobában termett.

-     Mi folyik itt? - kérdezte Carol dühösnek tettetve magát.

-     Semmi. - felelte Drew és már el is tűnt a szobából.

-     Kitartás! - tátogta a nő és a férfi után eredt, hogy egy kis veszekedést szítson, ameddig mi beszélgetünk.

-     Mondtam, hogy nem kellett volna velem jönnöd! Sajnálom, hogy ez történt… - néztem rád bűnbánóan.

-     Nem történt semmi, csak az a féreg próbálkozott, de már túlfeszítette a tűrőképességem határait. – válaszoltam idegesen és a lepedő is meggyulladt, de rögtön eloltottam. – Csak kerüljön a kezeim közé, hamuvá égetem azt a rohadékot.

-     Nyugi, majd holnap megteheted. Meg van, hogyan csináljuk! - néztem rád most már komolyan és Carol is újra belépett a szobába.