Annyira elmélyültem bennük hogy semmit se hallottam a külvilágból. Pedig közben Emmett kijött a fürdőből és döbbenten, elkerekedett szemekkel bámult rám. Én az ágyon szétterpeszkedve, teljes kényelemben, csukott szemmel feküdtem.

Pont az itt történt csókolózós emléknél tartottam, amikor mintha túl élethű érzés kerített volna hatalmába. Túlságosan beleéltem magam gondoltam. Pedig igazából ugyan azokat csinálta Emmett mint akkor, teljesen összeolvadt az emlékkel. De amikor megszólalt kizökkentett az emlékek folyamából.

-      Úgy örülök hogy itt vagy. - erre a mondatra kipattantak a szemeim. Felettem Emmett volt és 2 centiről néztünk farkasszemet. A szívem majd ki ugrott olyan közel volt.

-      Ő... én is örülök. - nyögtem ki nagy nehezen, még mindig azt hittem, hogy csak az emlék illóziója, de aztán megvilágosodtam. Hiszen Emmett szobájában voltam természetes hogy ő is itt van. - Jaj úgy hiányoztál. - rántottam hirtelen magamhoz, ezért elvesztette a támaszait és rám borult. Egyáltalán nem bántam sőt. - Nincs sok időnk csak fél óra, sajnálom. - simítottam végig a mesztelen hátán, mire ő megremegett.

-      És most… te szeretnéd… mármint… - teljesen zavarban volt hirtelen érte a reakcióm.

-      Igen. - jelentettem ki határozottan és most lefelé simítottam végig a hátán. - De csak akkor ha…

-      Én is szeretném. - csókolta meg a nyakam és elkezdte kigombolni az ingem és halad lefelé. - De biztos? Nem csak azért, hogy…

-      Igen biztos. Szeretlek vili? – mosolyogtam rá őszintén, ezért minden érzésemet tükrözte.

Hirtelen felültem és megcsókoltam. Levettem az ingem és utána a melltartómért nyúltam, de ő elkapta a kezem. Közelhajolt és megcsókolta a kezem, majd elhúzta és inkább ő kezdte kikapcsolni. Amint végzett vele már ki tudja hol landolt a szobában.

Rajta nem sok mi volt, egy törölköző. Amint ezt megállapítottam magamban éreztem, hogy megcsókolja a hasam és közben bontja az övem. Itt valami kis pánik szerűség kúszott be a tudatomba. Egy kis bizonytalanságot éreztem magamban, mégis jó ötlet ez? Tovább gondolkodni már nem volt időm, mert időközben a nadrágom is eltűnt.

Éreztem, hogy végigsimít a combomon és kellemes bizsergést éreztem érintésének helyén. Ez a kis érzés minden kétségemet eloszlatta, biztos voltam benne nekem ő kell örökre.

A kényeztetésem után róla is lekerült a törölköző. Gyengéd volt és ügyelt minden rezdülésemre. Egy új felemelő érzésben részesített. De ami igazán boldogsággal töltött el az, az volt, hogy ő is élvezte és nem okoztam csalódást neki.

Az aktus végén a mellkasán feküdtem és ő átkarolta a derekam. Olyan békés és nyugodt pillanat volt mindaddig, amíg az órára nem pillantottam.

-      Azt a rohadt… - kezdtem szitkozódni és kipattantam az ágyból, közben magamra rángattam a ruháim.

-      Ki futottunk az időből igaz? – kelt ki ő is az ágyból, de ő nem öltözködött inkább elém lépett és vigyorogva meglengette az ingem.

-      Adod ide. – nyúltam érte közben fél kézzel az övemet próbáltam behúzni.

-      Kérek cserébe valamit. – rántotta el a ruhadarabot a kezem útjából.

-      Ezek után még mit? – néztem rá szépen, mosolyogva.

-      Ígérd meg nekem, hogy élve visszajöttök, mindketten. – bújtatott bele az ingbe és begombolta. – Szeretnék még sok ilyet átélni veled.

-      Ne aggódj én is. Szeretlek. – csókoltam meg a lehető legszenvedélyesebben és egy hátra szaltóval távoztam az ablakon keresztül.

Ő csak bámult utánam szomorúan és inkább behúzta a függönyt mielőtt valami végzetes hibát elkövetne, utánam jönne. Tudta, hogy nem teheti pedig a szíve majd meg szakadt. De ha ezt tenné, akkor minden tönkretenne és tudja, hogy nem könnyen bocsátanék meg ezért a végzetes hibáért.

Miközben Gaby távol volt, én megkerestem Carol szobáját és bekopogtam.

-      Mit akarsz? - hallottam egy unott hangot belülről.

-      Meg szeretnélek kérni, hogy segíts valami ruhát választani. Nem akarok így David elé kerülni. - mutattam magamra, ugyanis közben elmentem fürdeni és egy szál törölközőben voltam.

Carol meglepetten nyitotta ki nekem az ajtót és átkísértem a szobámba.

-      Amúgy ne haragudj meg, de szerintem Dave annak örülne a legjobban, ha így látna. - kezdett el gonoszan vigyorogni.

-      Ö… de én meg fel szeretnék öltözni. - makacskodtam.

-      Rendben. Tessék. Vedd fel ezeket. - dobott az ágyra egy gyönyörű zöld ruhát. Egyszerű pánt nélküli ruha volt, de mégis azonnal beleszerettem.

-      Köszönöm. Ö… beszélhetnénk valamiről? - néztem rá kérdőn, mire meglepetten fordult vissza az ajtóból.

-      Persze… Mi az? - jött vissza.

-      Nem tudom, hogyan kezdjem el… - hajtottam le a fejemet.

-      Mondjuk az elején. - felelte.

-      Az a nagy helyzet, hogy mivel nemrég majdnem megöltük egymást és Drew kavar Gaby-val, nem tudom, hogyan viszonyulsz hozzánk. Pedig szükségünk lenne a segítségedre. - néztem a szemébe.

-      Miről lenne szó? - kérdezte most már tényleg kíváncsian.

-      David el fogja pusztítani az egész világot. - csuklott el a hangom.

-      Biztos vagy benne? - szorította ökölbe a kezeit.

-      Igen. Nem mesélte el a Ransin legendát? - léptem az ablakhoz.

-      Nem. Csak annyit mondott, hogy hamarosan mi fogunk uralkodni mindenki fölött. - jött oda mellém.

-      Persze. Ha nem lesz senki a Földön akkor főleg. A történet lényege, hogy egy varázsige segítségével kinyílik a pokol kapuja és minden élőlény elpusztul a világon. Minden ember, állat… vámpír. - kezdtem el könnyezni.

-      Ne sírj! Segítek nektek! - nézett rám komolyan. - De akkor… azért jöttetek ide, hogy megöljétek David-et?

-      Csak én ismerem a gyengepontját. Gaby pedig nem akart egyedül elengedni. Arról pedig nem ő tehet, hogy egy pasi sem éri be egy nővel. Ő csak azért idegesít, mert bántani akartál. A család tartson össze. Ez a mi felfogásunk. És… most már Te is közénk tartozol. Basszus… Mindjárt itt lesznek a srácok. - ijedtem meg.

-      Az miért baj? - kérdezte meg hozzám fordulva.

-      Mert Gaby kiszökött. Végünk! - kezdtem el pánikolni.

-      Nem probléma. Csak le kell foglalnunk őket. - tette a vállamra a kezét. - Sok sikert.

Köszönöm. Majd beszélünk. - öleltem meg és kirohantam a szobából.