-     És mit kell tennem, hogy megkapjalak? - termett hirtelen előttem Drew és már vészesen közel volt.

-     Hát… - gondolkodtam egy nagyon nehéz érven. -… menny ki hogy kipakolhassak és átöltözhessek és fürödhessek. Majd később beszélünk erről.

-     Rendben. - fordult meg és kisétált.

-     Ahogy becsukódott az ajtó lerogytam a földre.

-     Ez nekem nem fog menni valami könnyen. - gondolkodtam. - Nem hittem, hogy ennyire komolyan fogja venni ezt. Fene enné meg. - ütöttem bele a padlóba mire az, az öklöm mentén beszakadt. - Hupssz.

-     Ahogy megérkeztem a kastélyba Gaby szobája felé vettem az irányt.

-     Itt meg mi történt? - kérdeztem meglepődve a padló láttán.

-     Áh semmi. - próbáltam rendbe hozni. - Csak rájöttem, hogy nekem nem fog menni ez a Drew hódítása.

-     Túl komolyan veszi. - mutattam magam mellé az ágyra ezzel helyet kínálva. - Majdnem megcsókolt. Alig bírtam levakarni. - sóhajtottam.

-     Az nem jó… - gondolkoztam el. - Én meg találkoztam "vele" és megcsókolt. Olyan rossz volt eltolni magamtól, de meg kellett tennem. Ha lebukunk mindennek vége. - gördült le egy könnycsepp az arcomon. - Most erősnek kell lennünk. Nem hibázhatunk. Sajnálom. - hagytam el a szobádat.

-     Értem. - válaszoltam és elindultam végre ténylegesen is fürdeni.

Mikor beértem a szobámba, David az ablak előtt állt.

-      Jó, hogy jössz szépségem. Szeretném, ha eljönnél velem vadászni. Meglátod jó lesz. - ölel át szorosan.

-      Sajnálom, de nem érzem túl jól magam. – mondtam és most tényleg így is volt. Hiányzott Edward és az egész Cullen család. - Majd legközelebb.

-      Rendben! Ha éhesek lennétek, szóljatok és elkísérünk titeket! Carol itthon marad, lehetőleg ne szedjétek szét egymást. Majd találkozunk. - hagyta el a szobámat.

Elindultam, hogy felfedezzem a kastély titkait. Nem is kellet sokat keresgélnem. A könyvtár egyik szekrénye mögött titkos ajtóra bukkantam.

-      Gaby! Figyelj! Megoldható, hogy találkozhass Emmett-el! Csak figyelj rám nagyon! Rendezek egy kis balhét, így Carol nem fog figyelni. Addig menj a könyvtárba és ott azt a polcot keresd, amin egy kőszobor van. Nagyon vigyázz magadra! - rontottam be a szobádba és suttogtam el az információkat.

-      Tényleg? - kerekedtek el a szemeim. - Imádlak. - ugrottam a nyakadba. - És meddig maradhatok kint?

-      Nem sokat, mivel szerintem a fiúk sietnek. És Carol is, ha rájön, akkor nekünk annyi. De fél óra minimum. A mobilod legyen nálad! Ha előbb hazaérnek nálad megpróbálok falazni… - mondtam és közben próbáltam kigondolni egy jó mesét.

-      Nagyon köszi itt se vagyok. Szia. - öleltelek meg futva és már suhantam is lefelé.

-      Végre valaki értékeli, amit teszek. - sóhajtottam és elindultam, hogy megkeressem Carol-t.

Beléptem a könyvtárba és elindultam a sorok között. Megpillantottam a vázás polcot és megálltam előtte. Mély levegőt vettem és beléptem a polc mögé a kijárathoz.

Amint kijutottam szélsebesen futottam a Cullen házhoz. Felmásztam a falon Emmett szobájába és szószerint beestem az ablakon. Nem volt bent senki, elszomorodtam. Nem baj legalább egy kis jelenlétét szívhatok magamba. Elfeküdtem az ágyon és megrohamoztak az itteni emlékek.