Nem szóltam semmit, értettem mit akarsz. De valami furcsa dolog felrémlett az agyamban, de abban biztos voltam, hogy megölnél érte ha megemlíteném. Inkább én is felmentem a szobámba, de én csak az ablakon bámultam ki.

-     Nem bírom tovább. - mondtam magamban. - Ez így nem jó. El kell mondanom neki. - álltam fel 1 óra töprengés után és bekopogtam hozzád.

-     Mi történt? - álltam félre az ajtóból, hogy be tudj jönni. - Olyan sápadt vagy. Még jobban mint eddig bármikor.

-     Eszembe jutott valami. Igen jól hallod oda. De tudom kinyírsz. - ültem le az ágyra. - Ígérd meg, hogy nem most ölsz meg, előbb még el akarok búcsúzni Emmettől.

-     Ez nem kezdődik jól. - ráncoltam a homlokom.

-     Hát szóval… - kezdtem bizonytalanul, de megkeményítettem arcvonásaimat. - Egyetlen egy feltétellel engedlek el. Ha én is veled mehetek.

-     Na nem! Ezt felejtsd el! Ki tudja mi fog történni, nem foglak téged is bajba sodorni! És mielőtt arra gondolnál, hogy utánam jössz, most azonnal megbeszélem a többiekkel, hogy ne engedjenek sehová egyedül ameddig vissza nem térek! - pattantam fel az ágyról és rohantam a nappaliba. - Alice, Japer, Carlisle, Esme, Emmett… Kérlek gyertek ide! - kiáltottam fel és közben leültem Edward mellé.

-     Nem. - rohantam utánad. - Nem engedlek el egyedül. Ne hallgassatok rá. - néztem rájuk. - Akkor is veled megyek, ha nem is akarod. Ez nem ajánlat ez tény és kész, törődj bele. Nem engedlek azok közé egyedül. Nehogy azt mond te nem ezt tennéd a helyemben? - néztem rád szikrázó szemekkel és már éreztem kezd a tűz feléledni.

-     Azt akarod, hogy mind meghaljatok? Ha én halok csak meg, akkor már volt értelme az egésznek. - sikítottam magamból kikelve és ha Edward nem tart vissza kirohanok az ajtón. - Engedj el! El kell mennem! Edward! Te is tudod, hogy igazam van! Kérlek! - kezdtem el kapálózni, aztán egy pillanatra úgy tettem mintha elgyengültem volna. De ezt csak azért csináltam, hogy Edward elengedjen. És megtette. Én pedig kiszabadulva karjaiból, már az ajtóban állva kiáltotta vissza. - Bízzatok bennem. - aztán berohantam a sötét erdőbe.

-     Nem. - kiáltottam utánad és utánad rohantam be a sötétbe.

Fél órája bolyongtam az erdőben amikor ismerős illat csapta meg az orromat.

-     Ez nem lehet igaz! Hogy lehetsz ennyire felelőtlen?! - süvítettem melléd. Aztán meghallottam, hogy valakik közelítenem. - Jönnek. Maradj mellettem.

-     Ők? - kérdeztem a környéket pásztázva.

-     No lám kikbe botlunk! - jelent meg a már jól ismert női vámpír. Fekete hosszú hajáról valami vörös csöpögött édes fémes szagot árasztva.

-     Vér. - jutott el a tudatomig. - Vadászaton voltak. Ez így nem jó, erejük teljében vannak.

-     Vigyél David-hez! - parancsoltam, mire a nő felmordult.

-     Mit képzelsz hol vagy? Ne parancsolgass te nekem kis semmire kellő korcs. - jegyezte meg az életmódunkra értve.

-     Állj hátrébb! - toltalak magam mögé és nekiugrottam a nőnek. Belevájtam a fogaimat az arcába, mire felordított és próbált lerázni magáról. Az egyik pillanatban még rajta voltam, aztán a másik férfi vámpír a hajamnál fogva emelt le róla. - Eressz el! Megölöm ezt a dögöt! - ordítottam, aztán valaki megszólalt.

-     Drew! Engedd el! - parancsolta David és a földön találtam magam.

-     Sarah. - rohantam oda hozzád. A nő már indult volna felénk, de hirtelen fellobbant előtte az avar. - Ha még egy lépést teszel a következő a hajadat éri. - néztem fenyegetően a szemeibe, mire egy kis megszeppenést véltem felismerni, de gyorsan rendezte arcvonásait.

-     Úgyse mernéd. - csúszott ki a száján.

-     Biztos vagy benne? - álltam fel.

-     Hé most fejezzétek be, mert ennek nem lesz jó vége. Nők. - sóhajtott a Drew nevezetű és Davidre pillantott.

-     Hallottátok Drew-t! Elég! - kiáltotta és felsegített a földről. – Jó újra látni! - suttogta a fülembe. - Mostantól Sahm és Gaby is velünk tart, szóval semmi veszekedés, vagy repültök a bandából! - mondta hangosan, hogy mindenki jól értse.

Elmosolyodtam. A terv első része sikerült. Rád néztem és egy megkönnyebbül tekintettel találtam szembe magam.

Szépen beálltam melléd, de a fekete nőszemély még mindig követett a tekintetével. Ekkor Drew állt közénk.

-     Nincs semmi egymásnak pillantás által küldött hadüzenet vili Carol? - nézett rá. - De ez rád is vonatkozik Gaby. - pillantott rám és mosolygott. Eléggé megilletődtem a gesztuson.

Félve néztem rád és a fejemmel Drew felé intettem.

Rád kacsintottam, majd belekaroltam David-be. Ha most ügyesek vagyunk, később egyre könnyebb dolgunk lesz.

Értettem a jelet és visszamosolyogtam Drew-re mire egy féltékeny pillantást kaptam Carol-tól.

-     Hoppá tán rossz helyre csöppentem? Ennye meg van a gyengepontja. - vigyorogtam diadalittasan magamban. Egész végig Drew mellett haladtam, túl közel is.