Hirtelen a másik két vámpír közéjük ugrott.

-     Hagyd őket. Sokkal többen vannak mint mi. Majd akkor ha nem lesz velük senki! - vigyorgott gonoszan és lassan David mellé hátráltak. - Indulás! - kiáltotta és pár másodperc múlva eltűntek a szemünk elől.

Edward tekintete szinte égetett, amikor hirtelen megint egy lüktetést éreztem. A mostani látomásomban egy kislány szerepelt, aki a habok között hánykolódott a tengeren és akit egy cápa körözött.

Még tudtam vetni egy gyors pillantást a többiekre, aztán a tengerben találtam magam. A kislány azonnal odaúszott hozzám, én pedig megpróbáltam a partra koncentrálni. Egy villanás és egy családi házban találtuk magunkat. Azonnal megjelentek a szülők.

-     Ki maga? És miért ölelgeti a kislányunkat? Azonnal engedje el! - kezdett közelíteni az apa egy késsel a kezében.

-     Apa,anya ne bántsátok! Megmentette az életemet. - mondta a kislány könnyezve és megölelte szüleit.

-     De mi történt? Miért vizesek? - kérdezte az anya, miközben hozott pár törülközőt.

-     Majd a kislányuk elmeséli, nekem most mennem kell. Viszlát. Vigyázz magadra. És... - fordultam a lány felé. Mosolygott egyet rám és megnyugodhattam, mert tudtam, hogy ő nem árul majd el.

Kifutottam az ajtón a hátsó kertbe és azonnal éreztem egy lüktetést. Arra gondoltam, hol lehetnek most Cullenék és Gaby. Azonnal mellettük termettem és csontropogtató ölelésben részesítettek. Aztán azonnal el is engedtek.

-     Mi történt? Miért vagy vizes? - kérdezte Alice, de Esme karon ragadott és behúzott a fürdőbe.

-     Gyorsan zuhanyozz le, nehogy megfázz! Majd hozok be ruhát, ne aggódj! – mondta és már ott sem volt.

Elkészítettem a fürdővizet, raktam bele a kedvenc fürdősómból és belemerültem a habok közé. Eszembe jutott a kislány és szülei képe. Elmosolyodtam.

-     "Legalább ők együtt lehetnek.." – gondoltam aztán elaludtam.

Arra ébredtem, hogy Edward kiemel a kádból és egy csókot nyom a nyakamra.

-     Köszönöm. - suttogtam amikor lerakott a kanapéra és lassan újra álomvilágban találtam magam.

Később ara keltem, hogy Carlisle és Edward veszekednek.

-     Itt az idő, hogy felnőj! Gondolj "RÁ"! Ő sem akarná, hogy megölesd magad! Sőt, utánad menne és saját kezűleg szedné le a fejedet! Hidd el, ilyenben nem tévedek. - mondta Carlisle és itt abbamaradt a hangoskodás.

Alice lépett be a szobába. Lassan odasétált mellém és megölelt.

-     Jobban vagy már? - kérdezte lehajtott fejjel.

-     Nincs semmi bajom. De látom valami aggaszt. Elmondod? - kérdeztem mire rám nézett és nagyot sóhajtott.

-     Edward meg akarja keresni David-et meg a másik két vámpírt és végezni akar velük. - felelte.

-     Hallottam a veszekedést végét és akkor nem tévedtem. De nem ez a baj igaz? - néztem rá fürkészően.

-     Láttam valamit… - szorította ökölbe a kezeit. - De félek elmondani.

-     Kérlek! - raktam kezem az övéire, mire megszólalt. Suttogva, de én minden szót jól értettem.

-     David eljön, hogy visszaszerezzen téged és kihívja Edward-ot élet-halál harcra. De a srác csapdába csalja és csak akkor menekülhet meg Edward, ha te visszamész David-hez. És mivel nem akarod, hogy baja essen megegyeztek és te visszamész hozzá. Edward pedig… megöleti magát… - fejezi be, mire felpattanok és kirohanok a szobából.

-     Várj! - fut utánam és megállít. - Ha most hülyeséget csinálsz akkor… - kezdi de közbevágok.

-     Inkább én haljak meg mint Edward. És ha meghalok, legalább olyasvalakiért teszem akit szeretek. Így legalább egy valakit megmenthetek. - kerülöm ki és futok tovább a kijárat felé.

-     És arra nem gondolsz, hogy ha meghalsz, akkor ő is meg akar majd halni? - kiált utánam, belém pedig benyilall a felismerés.