-     Halljuk jól elszórakoztatok! - vigyorgott Edward mire oldalba böktem.

-     Ne piszkáld… - kezdtem mire hálásan néztél rám. - …azt csak nekem szabad! - nevettem el magam, mire Te rám is megsértődtél. Odamentem hozzád és megöleltelek. - Kérlek ne haragudj! Úgyis tudod, hogy Te vagy a kedvenc tesóm. Mondjuk az egyetlen is, de az részlet kérdés. Na! - néztem rád boci szemekkel, mire megenyhültél és visszaöleltél. - Aztán este majd mesélned kell! - ültem vissza a helyemre.

Egy ideig még beszélgettünk és Alice felvetette az ötletet, hogy menjünk el közösen vadászni. Miután mindenki egyet értett elindultunk. Vagyis, amint kiértünk az ajtón, Edward a hátára kapott és úgy száguldozott velem. Aztán meguntam ezt a helyzetet és lepattantam róla. Mikor észrevette, én már egy fa tetejéről nézelődtem. Láttam, ahogy egy madárcsapat dél felé veszi útját. Néztem őket, ameddig el nem tűntek a szemeim elől.

Hirtelen két erős kar jelent meg a derekam körül.

-     Látom hiányoztam! - fordultam meg mosolyogva és megcsókoltam Edward-ot.

Aztán lemásztunk a fáról,és csatlakoztunk a többiekhez. Miután megvacsoráztunk hazafelé vettük utunkat. Az ajtóban megtorpantam. Erős lüktetést éreztem a fejemben és egy szenvedő ember képe jelent meg előttem. Egy erőlöket és egy idegen helyen találtam magam. Az előbb említett ember az úttesten feküdt véresen és éppen 2 farkas vetette volna rá magát, ha nem akadályozom meg. Egyetlen karmozdulatommal elrepültek az erdő másik végére. Odarohantam az emberhez.

-     Jól van? - nyújtottam a kezem, hogy felsegítsem, de ő undorodva és egyben rettegve csúszott arrébb.

Nagyot sóhajtottam és hátrébb léptem. A Cullen házra gondoltam és megint éreztem egy lüktetést. Aztán Edward szobájában találtam magam, ahol pár másodperc múlva már mindenki aggódva nézett rám.

-     Jól vagy? - ölelt meg először Alice, utána Te, aztán sorban a többiek.

-     Minden rendben. Csak előjött a képességem. - ültem le a kanapéra és elmeséltem mi történt velem.

-     Wow! Ez tök jó. Szóval látod ha valaki bajban van valahol és ott termesz. - csodálkozott Jasper. - Ez hasonlít Alice látomásaira? - fordult tűnődve Carlisle felé, aki mintha már várta volna ezt a kérdést.

-     Részben hasonlít, hiszen mind a ketten látják mi történik valaki mással, csak nem ugyan abban az időben. – felelte és Esmére nézett. - És Sahm… Van egy elméletem… - felém fordult. - Szerintem Te csak akkor látod ha valaki bajban van, amikor egy állat támad rá az emberekre. Ugyanis biztos forrásból tudom, hogy szeretsz másokért kiállni, segíteni a bajba jutottakon. De egyben az állatokhoz is nagyon kötődsz. Ezért lehet az, hogy akkor látod, amikor egy állat bántana egy embert. Ez néha kellemetlenségekkel járhat majd. Főleg az elején. Rémálmok, hirtelen eltűnések. Erre oda kell majd figyelned. - fejezte be és bólintott, jelezve,hogy most már pihenhetek.

-     Értem. Köszönöm, hogy ezt elmondta. Ha nem baj most egy kicsit pihennék. Nagyon fáj a fejem. - néztem körbe és a többiek lassan kiszállingóztak a szobából.

-     Úgy aggódtam. Többet ilyet ne csinálj! - nézett rám mérgesen Edward és megölelt.

-     Ne kérj olyat, amit nem tudok megígérni! - nyújtottam ki rá a nyelvem, mire rádöntött a kanapéra.

-     Kérlek most ne! - toltam el amikor elkezdett csókolgatni. - Majd később, de most nagyon fáj a fejem. Sehogy sem megy ki a fejemből annak az embernek az arca. Undort és félelmet tükrözött. Sajnálom - bújtam hozzá, aztán lassan elaludtam. Carlisle figyelmeztetett, hogy egy ideig lehet még szükségünk lesz alvásra. Ez is beigazolódott. Ahogy Alice jóslata, hogy nemsokára veszélyben leszünk.

Két nap múlva, éppen vadászaton voltunk, amikor megjelent három másik vámpír. Két férfi és egy nő. Elvadultak voltak, látszott hogy ők a hagyományos ételt, vagyis az ember vérét fogyasztják. A fekete hajú srác rám nézett és összeszűkült a szeme. Azonnal felismertem. Az ex-barátom David volt az.

-     Nocsak, nocsak… Kit látnak szemeim? Csak nem Sahm és Gaby? Jó újra találkozni. –kezdte és közelített felém. Hátráltam egy lépést.

-     Mi az? Már meg sem öleled a barátodat? Ha jól tudom én vagyok életed szerelme. - nevetett fel gúnyosan, mire Edward elém lépett.

-     Tűnjetek el innen! – sziszegte és lassan elindult David felé.

-     Különben mi lesz? - kérdezte a srác és ő is megindult.