-     Jobban vagy már? – kérdezte háttal Emmett amikor bezárta az ablakokat.

-     Igen. – mondtam szégyenteljes hangon, annyira bántott, hogy tönkretettem már ma este is még egy dolgot.

-     Sajnos ez még sokszor elő fog fordulni az első 1 évedben. Az újonc vámpírok ilyenkor vannak erejük teljében és még nehéz koordinálni magukat erő és éhség terén. – feküdt le az ágyra és felnézett rám.

Én csak álltam az ágy sarkánál és őt bámultam. Még mindig ugyanolyan tökéletesnek láttam, mint az átváltozásom előtt. Ekkor azt vettem észre, hogy feltérdel és engem is behúz az ágyba.

-     Még lehet semelyikünk sem említette neked, de a vámpírok nem alszanak. Nincs szükségünk rá mivel nem élünk. – tette kezét a mellkasomra. – Ezt fogom benned hiányolni a legjobban, annyira szerettem a ritmust, amit játszott, főleg akkor, amikor zavarban voltál. – nevetett.

-     Nah ez nem ér. – néztem rá bosszúsan és elpirultam. Nem is gondoltam, hogy számára ennyire feltűnő hogy mikor voltam zavarban.

-     Az elpirulás még mindig megy csak nem olyan látványosan. – karolt át a vállaimnál és egy rántással már magára is húzott. – Mivel úgyse alszunk így hasznosan is eltölthetnénk az estét.

-     Mire gondolsz? – kérdeztem félve, bár volt egy nagy sejtésem hogy az előbbire.

-     Például mesélhetnék magamról és a vámpírság előnyeiről és hátrányairól. – mosolygott, de már szinte nevetett, gondolom az előbbi arckifejezésemen.

-     Rendben. – mondtam megkönnyebbülten.

Ezután az egész estét végigmesélte. Szót ejtett az emberi majd vámpír életéről. Utána beszélt arról, hogy mit érzett, amikor velem találkozott és az irántam érzett érzéseiről. Számomra ez a rész elég kínosnak hatott. Utána beszélt a vámpírok általános dolgairól és az életmódokról, majd szót ejtett a vezetőkről is a Volturikról.

Azt hittem, hogy biztos el fogok aludni, de tévedtem, neki volt igaza tényleg nem éreztem álmosságot. Amikor az első napsugarak megvilágították a sötétítőt Emmett felpattant és mondta átmegy a szobájába és tusol, meg másik ruhát vesz fel. Én is kerestem egy ruhát a szekrényben, ami nappalra jó volt. Végül a farmer-póló összeállításnál döntöttem és átöltöztem.

Miután rendbe szedtem magam elindultam megkeresni Emmett szobáját. De amikor kiléptem a szobámból kétségbe estem mivel rengeteg szoba volt ebben a hatalmas házban. Így jobb ötlet híján elkezdtem követni Emmett illatát, amit csak most érzékeltem igazán, hogy milyen édes.

Megálltam az egyik szoba előtt, ide vezetett az orrom, remélem nem csapott be. Megkopogtattam az ajtót és az gyorsan ki is tárult. Emmett állt előttem egy farmerban és a vizes haján egy törölközővel.

-     Látom idetaláltál. – vigyorodott el és gyorsan behúzott az ajtón.

A szobának fehér fala volt és minden berendezési tárgy fekete volt. Fekete bútorok, fekete bőrkanapé, fekete nagyon vastag padlószőnyeg és fekete selyemmel megvetett franciaágy.

-     Látom, tetszik. – mosolygott rám és leültetett az ágyra, tényleg selyem volt és nagyon puha.

Elsétált az egyik szekrényhez és kivett egy inget majd belebújt és úgy begombolatlanul jött vissza hozzám.

-     Úgy tudsz rám nézni, mint egy csodára. – ült le mellém és még nem bírtam levenni róla a szemem.

-     Mert az is vagy. – nyögtem ki hirtelen és elfordítottam a tekintetem, mert már az ing szegény meggyulladt volna annyira lekívántam róla.

-     Hát te is. – jelent meg az arcán egy huncut mosoly és megcsókolt. A pólómon át is éreztem hideg, kemény mellkasát. – Be szeretnéd gombolni az ingem? – kérdezte egy perverz mosoly kíséretében.

-     Ha szabad. – mondtam és elkezdtem begombolni.

Minduntalan puszta véletlenből hozzáértem a mellkasához és láttam rajta, hogy élvezi. Már az utolsó gombnál tartottam, amikor elkapta a kezem és magához rántott. Olyan szenvedéllyel csókolt meg, mint még soha, de ekkor nyílt a szobaajtó és Jasper lépett be, de meg is illetődött rajtunk.

-     Elnézést, de már mindenki lent van és felküldtek értetek. – mondta kis szégyennel a hangjában hogy megzavart minket és már ment is ki.

-     Az időzítés mestere. – nevetett Emmett.

Felállt és útközben begombolta az utolsó elmaradt gombot is. Belekulcsolta a kezét az enyémbe és így mentünk le a nappaliba ahol már mindenki várakozott ránk.