Kicsit sem volt fura, amikor Edward közölte a tanárral, hogy szeretnénk párbajozni ketten. De végül beleegyezett, és készült a labda feldobásához. Igaz, hogy egy fejjel magasabb volt nálam, mégis sikerült megszereznem a labdát. Futottam, ahogy csak bírtam, de utolért. Gyorsan kicseleztem és dobtam egy hárompontost.

-     Amúgy meddig is megyünk? - kérdeztem tőle incselkedve, ő meg csak nagy szemekkel nézett rám.

-     Ö… legyen, mondjuk 20. - felelte, és már álltunk is vissza középre.

Most ő szerezte meg a labdát és igaz nehezen - végig a nyomában voltam - de mégis zsákolt egyet.

-     Ez nem ér! - böktem oldalba. - Én nem tudok ilyet, mert nem vagyok elég magas hozzá.

-     Dehogynem tudsz! - emelt fel hirtelen, mire meglepődötten felsikítottam, a többiek meg csak nevettek rajtunk.

-     Ígérj meg valamit! - néztem rá levegő után kapkodva.

-     Ne kapjalak többet a karjaimba? - kérdezte szomorúan.

-     Dehogynem! Mármint úgy értem… - dadogtam.

-     Értem, hogy érted! - kacsintott. - Legközelebb szólok, mit tervezek. De most folytassuk.

-     Ezer örömmel! - kiáltottam és beálltunk középre.

A végén igaz egy ponttal, de ő nyert.

-     Ne szomorkodj! - ölelt át amikor lehajtottam a fejemet.

-     Tessék? - néztem felé rá, mivel közben telefonáltam, és a hajam eltakart előle.

-     Oh, akkor nem zavarlak. - indult volna el, de megfogtam a kezét, és mikor rám nézett megráztam a fejem.

-     Sajnálom Gaby de most le kell tennem. Majd otthon elmeséled mi volt. Bye! - raktam le és Edward mellé léptem.

-     Azt hitted szomorú vagyok, mert legyőztél? Ugyan, dehogy. Majd legközelebb én fogok nyerni! - húztam ki magam, mire elnevette magát.

-     Ne bízd el magad! - csókolt bele a nyakamba, mire újra megremegtem.

-     Ezt direkt csinálod? - néztem rá oldalra billentett fejjel.

-     Wow. Rájöttél… most mi lesz? - ült ki az arcára az ál-félelem.

-     Az, hogy viszonzom. - pusziltam meg a szája szélén, majd mielőtt reagálni tudott volna az öltözőhöz rohantam, és onnan kacsintottam rá. - Aztán megvárj ám! - és bementem.

Pár perc múlva vidáman dalolva léptem ki az öltözőből, ő pedig egyből ott termett mellettem.

-     Eh… ezt meg, hogy csináltad? - néztem rá összezavarodva.

-     Majd elmondom, ha eljön az idő. - felelte komolyan, én pedig tiszteletben tartottam a döntését. Aztán másra terelte a szót.

-     Mit gondolsz… - kezdte. - szóval…

-     Aj, Edward nyögd már ki. Nem harapok, nem kell félned tőlem. - néztem rá bíztatóan, mire megint elkomorodott. - Valami rosszat mondtam? Sajnálom, én nem… - mentegetőztem.

-     Ssss - rakta az ujját a számra. - Semmi rosszat nem mondtál. Na szóval… Eljössz velem valahová vásárlás után? Szeretnék neked mutatni valamit. Ugyanis szép idő lesz, és megmutatnám a kedvenc helyemet. - nézett rám,én pedig rávágtam a választ.

-     Szívesen megnézném a helyet, de sajnos tanulnunk kell, ilyenkor apu nem engedné. - itt elszomorodott - Viszont! - felkapta a fejét - a családban így is én vagyok a feketebárány, szóval benne vagyok bármilyen őrültségben. De ha lehet Gaby-nak hadd szóljak, hogy ne…

-     Majd megbeszélem vele, hogy ne aggódjon, mert velem leszel és vigyázok rá. - hadarta el.

-     Ebben biztos voltam, de nem ezt akartam mondani. Hanem, hogy ne felejtse el kinyitni az ajtót. Ugyanis mindig elhagyom a kulcsaimat. - fintorogtam.

-     Ideje lenne indulnunk. Gondolom, vásárlás előtt még szeretnéd Te is kicsípni magad. - nézett az órájára. Elszomorodtam. Közben kiértünk a parkolóba.

-     Persze. - szólaltam meg. Aztán észrevettem, hogy nincs meg a kocsink. - A francba… - mérgelődtem. - Ezt bezzeg nem mondta.

-     Ki? Mit? - nézett rám meglepődötten Edward.

-     Gaby elvitte a kocsit… - és gyorsan felhúztam a kabátom cipzárját.

-     Elviszlek, ha gondolod! Úgyis fel kell vennem Emmett-et út közben. Gondolom ő vitte haza Gaby-t a kocsitokkal.

-     Köszönöm. - szálltam be a kocsijába.

Út közben valóban találkoztunk Emmett-tel. Mikor meglátott szélesen elvigyorodott, és tekintete rólam Edward-ra vándorolt.

-     Majd otthon elmesélem. - felelte kelletlenül testvérének, amikor az beszállt a kocsiba. Végül hazaértünk. Emmett fütyörészve félrenézett, Edward pedig gyorsan adott egy puszit a számra. Nem tartott tovább egy másodpercnél, mégis, szédelegve szálltam ki a kocsiból, és az ajtóban kellett megkapaszkodnom, hogy össze ne essek. A fiúk jót mulattak rajtam, majd egy gyors intés után hazaszáguldottak.

A leckére koncentrálás valahogy nem sikerült úgy, ahogy terveztem. Mindig elkalandoztak a gondolataim méghozzá egy bizonyos ember felé. Emmett. Egyfolytában a hirtelen hangulatváltozásán járt az eszem. Nem bírtam felfogni, megérteni miért lett hirtelen olyan rideg. Nem értettem miért mondta olyan keserűen, hogy tudja mit érzek, mintha ez baj lenne.

-     Baj az, hogy szeretem? – szólt a költői kérdés az épp kész töri vázlathoz.

-     Szerintem ezt neked kéne eldöntened! - léptem be a szobádba, amikor meghallottam a kérdésedet. - Ha szereted, mond el neki, és ha viszontszeret, akkor nincs baj. Úgyis mindjárt itt lesznek. Tudod… a közös vásárlás. Nem tudják mire vállalkoztak… - nevettem el a végét, és ez a Te arcodra is mosolyt csalt.

-     Tudja hogy szeretem, de történt valami. - komorodott el az arcom.

-     A kezemet az arcához emelte és simogatta, olyan jó volt, de aztán amikor én nyúltam hozzá hirtelen eltolta magától. - mondtam szomorúan és a ruhásszekrényemhez indultam.

-     Ez miért van? - kérdeztem miközben átöltöztem.

-     Nem tudom. Lehet fél a kötöttségtől. - gondolkoztam el. - Amúgy lehetne egy kérésem? Nyitva tudnád hagyni az ajtót, amikor hazaértek? - néztem rád boci szemekkel. - Ugyanis Edward még elvisz valahova… Kérlek.

-     Persze, de hova mentek? - kérdeztem egy perverz vigyor kíséretében.

-     Ö, azt még nem tudom. Csak annyit mondott, hogy meg akarja mutatni a kedvenc helyét. Gondolod, hogy csak? De ő nem olyan! Az nem lehet. Azok után… - ráztam meg a fejemet.

-     Én nem mondtam ilyet, és ne akard tudni a gondolataimat. - kacsintottam rád és átrobogtam a fürdőbe.

-     Inkább nem is. - szóltam vissza. - Megyek én is készülődni!

Eddigi itt töltött időnk alatt ezen a délutánon volt a legmelegebb, igazán jó idő volt. Egy fekete toppot vettem fel, amin egy fehér Demon felirat díszelgett és a térdig érő fekete rakott szoknyám. Azt hittem ezeket a cuccokat majd csak nyár közepén veszem elő, erre tessék az időjárás szép meglepetése. Felkaptam a tornacipőm és ledobogtam a lépcsőn. Apa szerencsére még a láthatáron sem volt. Kiléptem az ajtón, hogy megbizonyosodjak, nem csak az ablakomban van olyan jó idő. Amint kiléptem szembetaláltam magam az ezüst Volvo-val és az oldalát 2 isten támasztotta. A lélegzetem is elállt egy pillanatra. Mind a 2-en szintén lezseren öltöztek, Emmetten egy tapadó fekete rövid ujjú póló és sportgatya. Edward-on pedig fehér rövid ujjú ing és farmer. Összevigyorogtak, amikor megláttam őket.