Miközben mentünk folyamatosan kérdezgetett tovább, így csak a csengőszóra értünk a terembe. Ahogy beléptünk mindenki elhallgatott. Én csak zavartan a srácra néztem, aki csak vigyorgott tovább.

- Ülsz mellém? - kérdezte, és a választ meg sem várva az első pad felé kísért.

- Mivel töltöd a szabadidődet? - kérdezte, de belépett a tanár és a válaszomat csak a szünetben hallgathatta csak meg.

- Jó fej tanárnak tűnik. - léptem ki mellette mosolyogva a teremből.

- Az is! Amúgy… egy kérdésemre még nem válaszoltál. Meg a nevedet se tudom. - nézett rám komolyan.

- Ö… Sarah Angel Hayley Mirror, de barátoknak csak Sahm, és… sok minden… gitározás, zenehallgatás, olvasás, sportolás.

- Akkor elég sokoldalú vagy. - mosolygott.

- Aham. És téged hogy hívnak?

- Edward Cullen. - majd hirtelen oldalra nézett, én pedig követve tekintetét megláttalak titeket, ahogy felénk igyekeztek.

- Csak hogy kvittek legyünk. És a te neved mi? - mosolygott rám miközben megfogta a kezem, amitől megborzongtam.

- Gabrielle Dameon Leana Mirror. - válaszoltam és a kezünkre meredtem.

- Perfect. - mosolygott sármosan és szeme megvillant.

- Ott vannak Sarah-ék. - próbáltam menekülni az olvasztó helyzetből, de ő elkapta a derekam és szinte eltáncoltatott hozzátok. Amikor odaértünk egy jelentőségteljes pillantást váltott a bronz hajú fiúval és egy gyermeteg mosoly jelent meg az arcán.

- Hello. - köszöntem még mindig a táncikálás hatása alatt, így elég zihálónak hallatszott.

- Srácok beszélhetnék Gaby-val négyszemközt? Nem tart sokáig ígérem. - néztem rájuk szépen mire bólintottak és egy kicsit arrébb mentek. - Na mi volt?

- Asszem ma már vagy 5-ször kaptam szívrohamot. Ahogy beszél, ahogy minden, olyan tökéletes. És bókolt érted, úgy volt leesek a székről. Nah meg ez a táncolás. Tud keringőzni, milyen ritka, ki se nézném belőle. - pillantottam rá, ami öreg hiba volt mivel azzal a gyermeteg mosollyal találtam szembe magam. - Áh Sarah asszem én belezúgtam, mint légy a pudingba. - öleltelek meg, a pirulás elkerülése érdekében.

- Nyugodj meg, én se nagyon úsztam meg. Akárhányszor rám mosolygott az ájulás kerülgetett. És elárasztott kérdésekkel. Mi lesz még ebből? - kérdeztem és elmerültem a gondolatimban. Csak mikor a srácok visszajöttek, hogy indulni kéne akkor tértem magamhoz. - Akkor majd találkozunk ebédnél. Addig tarts ki valahogy! - súgtam az utolsó mondatot a füledbe, majd Edward megfogta a kezem és húzott maga után.

- Mi okból kell kitartanod? - hallottam meg Emmett hangját a fülem mellett, átkarolta a derekam és gyengéden a következő termünkbe tolt.

- Semmi-semmi. - mondtam zavartan, de az arcán láttam ez nem marad ennyiben.

- Esetleg zavarlak? - torpant meg az út felénél és rám nézett komoly tekintettel. Ez hatalmas bűntudatot ébresztett bennem.

- Nem dehogy. - kiáltottam a kelleténél kicsit hangosabban így többen felénk tekintettek.

- Akkor hát miért? - hajolt közel megkönnyebbült arccal hozzám és a tekintetemet fürkészte.

- Gyönyörű kék a szemed. - nyögtem ki szinte öntudatlanul.

- A tiéd még szebb. - simított ki egy tincset az arcomból és így újra érezhettem jeges tapintását.

- Egyébként Sarah az új emberekre értette, amit mondott. - hazudtam gyorsan valamit, mert láttam az arcvonásain, hogy újra rá akar kérdezni. Pont csengőre értünk be a következő órára, ami idegen nyelv volt, mily meglepően ez is közösen vele. Már kezdett gyanús lenni a számomra.

Edward elmagyarázta, hogy az iskolában kiről mit kell tudni. Még hogy a pasik nem lehetnek pletykafészkek. Aztán mikor már a teremben ültünk - a változatosság kedvéért egymás mellett - megfogta a kezem, mire felnéztem rá.

- Mit szeretnél? - kérdeztem tőle kábultan. Hirtelen valaki megköszörülte a torkát, mi pedig felkaptuk a fejünket.

- Ha lehet, a szerelmi ügyüket ne óra közben intézzék el. - morgott a tanár, és elkezdte az órát. Ami nem éppen a kedvencem volt, ugyanis a történelmet, sosem szerettem.

Lehajtottam a fejem, és óra végéig nem néztem Edward felé. Mikor végre vége lett az órának gyorsan felpattantam és kimentem a teremből.

Mi pont kijöttünk az idegen nyelvóráról, amikor megláttalak téged jönni a folyósón elég gyors léptekkel.

- Sarah. - kiáltottam rád.

- Hello. - mondtam és már mentem is tovább, nem akartam még veled is veszekedni.

- Hé, most mi van? - kaptam el a karod és elvonszoltalak egy üres sarokba. Emmett pedig az épp érkező Edward-ot fogta közre magyarázatért.

- Semmi. - sóhajtottam. - Csak a történelmet asszem ezután se fogom szeretni.

- Jaj, csak egy nyavalyás töri óra a baj. Azt hittem már összekaptatok valamin Mr. Tökéllyel. - vágtam be egy perverz vigyort.

-     "Csak" ennyi? Tök jól elvoltunk ameddig a tanár be nem szólt, hogy ne az órán intézzük el a szerelmi ügyeinket. - fintorodtam el. - És mi az, hogy Mr. Tökély?- háborogtam - Ennyi erővel én is mondhatnám, hogy mi van Mr. Világ legerősebb emberével!

-     Hol van ez a tanár? Szétkapom, de rögtön. - indultam el dühösen ahhoz a teremhez ahonnan jöttél. - Jah és igen őt nyugodtan hívhatod így. Én csak azért hívtam így a tiédet, mert nem tudom a nevét.

-     Hélohélo. - kapott el hirtelen 2 erős kar és szinte már a levegőben kapálózott a lában.

-     Engedj, ki kell, hogy belezzek egy töri tanárt. - erőlködtem, de természetesen semmire nem mentem Emmett ellen.

-     Nyugi hugi, majd én elintézem, ha akarom. Amúgy meg Edward-nak hívják. Viszont én még nem tudom az ő nevét. - fordultam a másik srác felé.

-     Emmett vagyok! - mutatkozott be. - És benned kit tisztelhetek?

-     Sahm vagyok. - mutatkoztam be. – Örülök, hogy megismerhetlek.

-     Szintúgy! - mondta és Edward felé fordult. - Egy kicsit gyere velem. - rángatta messzebb tőlünk.

-     Ezekbe meg mi ütött? - kérdeztem tőled, mire csak egy vállrángatással feleltél.