|
12. fejezet
Teltek, mltak a hetek s hnapok. Nagyon jl megvoltunk mindannyian, mg otthon a szleim be nem jelentettek valamit. Egy nagyon rossz, kzbejv tnyezt. Apa j munkt kapott ezrt el kell kltznnk mghozz messzi innen, nagyon messzi. Szp Kalifornibl el a msik szp Olaszorszgba.
Amikor ennek a tnyt kzltem a lnyokkal s a srcokkal k kijelentettk, hogy nem engednek el. Ez nagyon szp gesztus volt, de sajnos kivitelezhetetlen.
Meggrtk, hogy mindig fogjuk tartani a kapcsolatot egymssal. De ahogy telt az id egyre ritkbban rtak s ht n is nekik. Talltam j bartokat s az iskola is elgg lekttt.
gy visszanzve az az id, amit velk tltttem mg szinte el sem kezddtt, de mris vge kellett lennie.
„Nmelyik id olyan,
hogy egy egsz hnapot odaadsz belle egy fl garasrt;
de van, amibl egy fl rt sem lehet semmi pnzzel megfizetni.”
/Lev Tolsztoj/
The End
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
