Mikor beléptünk eltátottam a számat.

-     Jó régen lehettünk itt… Azóta legalább kétszer akkora lett. És kétszer olyan jól néz ki. - fordultam körbe-körbe.

Aztán mellénk lépett egy pincérnő.

-     Csak nem tán a Mirror lányok? - képedt el a nő úgy hogy majdnem elejtette a poharakkal teli tálcáját.

-     De, de. Szia Mariett. - öleltem meg nagy hévvel.

-     Mi újság errefelé? Történt valami érdekes ebben a 8 évben, amíg nem voltunk? - kapcsolódtam be a beszélgetésbe.

-     Hát nem is tudom. - kezdett gondolkodni.

-     Én tudom. Éhen döglök, légyszi dobj meg minket valami kajával, végigtakarítottuk az egész délutánt. - néztem rá szép szemekkel.

-     Rendben. Mit kértek? - fordult feléd.

-     Én a szokásos vegaburger-sültkrumpli menüt - mosolyogtam rá.

-     És te Gaby? - nézett most rád, miközben felírta a lapra az eddigi rendelést.

-     Asszem én maradok a tojás+sültkrumpli összeállításnál. - mosolyogtam.

-     Egy pillanat és jövök. - ment vissza a pulthoz és leadta a rendelésünket.

-     Köszönjük! - mondtuk egyszerre és elindultunk leülni egy üres asztal mellé. Miközben vártuk a kaját, négy fura idegen ült le a néggyel mellettünk lévő asztalhoz.

Amikor elhaladtak mellettünk akkorát dobbant a szívem, hogy azt hittem kiszakad a helyéről. Olyan tökéletesek voltak, hogy nem bírtam levenni róluk a szemem. Amikor leültek az egyik asztalhoz ránk nézett az egyedüli lány és integetett. Úgy megijedtem, hogy megugrottam ültemben és sikerült bevernem a térdem az asztalba. A fiú, akinek a kezét fogta hirtelen vágott egy fájdalmas grimaszt közben a lány átkarolta. A másik 2 fiú kifelé bámultak az ablakon és egymással beszélgettek valamit.

Hirtelen a bronzvörös hajú felém fordult, a szemembe nézett, és rám villantott egy ellenállhatatlan féloldalas vigyort. Nyeltem egy nagyot, és inkább a kajára koncentráltam, amit éppen abban a pillanatban hoztak ki elénk.

-     Ők kik? - kérdeztem Mariett-től, Te pedig kíváncsian néztél fel a pincérnőre.

-     Oh, hát… - kezdte.

-     Ők a Cullen család, Dr. Cullen fogadott gyermekei. - váltott suttogóra.

-     És miért suttogsz? - kérdeztem, feléjük fordultam, de pont szembetalálkozott a tekintetem a fekete hajú srácéval, aki kacsintott mintha tudná, miről beszélgetnénk, de az lehetetlen hiszem, vagy 4 asztalnyira ülnek tőlünk.

-     És ők miért ilyen tökéletesek? - meredtem kigúvadt szemekkel a tányéromra. A kacsintás sokkja alatt voltam.

-     Hát mi sem tudjuk, de az tény hogy Dr. Cullen is nagyon sármos, annyira fiatalnak tűnik. - kezdett bele áradozásába Mariett.

Sokat sejtető pillantást váltottam veled, aztán gyorsan megkajáltunk, és már léptünk volna ki az ajtón, amikor úgy éreztem, hogy figyelnek. Visszanéztem és újra találkozott a tekintetem a bronzhajúval. Az arcomat elöntötte a pír, és inkább gyorsan kislisszoltam az ajtón, mielőtt más észrevette volna.

- Oh my god. Túléltük. - könnyebbültem meg a kocsiban. - Ahogy a fekete hajú srác nézett azt hittem mentem elszublimálok.

- Engem meg az a másik nézett úgy. Remélem nem látta a fejem… - hajtottam a fejem a támlára.

-     Húzzunk haza ez az este sokk volt. - tapostam a gázra.

Ahogy hazaértünk mindenki betemetkezett a szobájába. Természetesen nem bírtam kiverni a srácot a fejemből. Az a mosoly még most is megszédülök, ha rágondolok. Gyors elmentem tusolni aztán be az ágyba, de egész este rajta járt az eszem így nem sokat aludtam.

Egész éjjel csak forgolódtam.

"Miért mosolygott rám úgy? Én meg miért pirultam el? Egy napja se vagyunk itt és máris belebotlok egy pasiba. Ez az én formám."

Aztán szépen lassan mégis elaludtam.