Új ház, új élet. Ahogy beléptem elém tárult gyermekkorom rémálma, mert nem szerettem idejárni. De most valahogy barátságosnak tűnik és hívogatónak. Baloldalt még mindig ott az a régi kabátfogas és a tükör, amit régen sikerült egyszer levernem Sarahval. Elindultam fel az emeletre, már nagyon ismerős volt a járás. A lépcső felé áthaladtam közben futólag áttértem a nappaliba ahol még mindig azok a fehér függönyök és bézs színű öreg kanapé volt a vagy 20 éves TV-vel szemben. Ahogy felértem az emeletre elfordultam balra és be az első ajtón. Ez volt mindig is az én szobám. Kicsi, de aranyos. Az ajtóval szemben az ablak, amit még mindig ugyanaz a sötétlila sötétítő takart, amivel teljesen összeillett a szőnyeg. A fal még mindig hófehér, de látszott, hogy az óta mióta itt jártunk újra lett festve. Az ágyam nem egy személyes nem is dupla ez olyan másfél személyes. Jobb oldalt a falnál helyezkedett el, amire még mindig az a régi szürke-fekete kockás takaró volt leterítve. A bal oldali falnál volt az íróasztalom, ami már nagyobb lett, mint ami volt. Mit ne mondjak 2 méteres por állt rajta, de ezt gondolhattam volna apánkat ismerve. Mellette a nagy sötétbarna gardrób, amit meg is rohamoztam és gyorsan behajigáltam a cuccokat persze azért rendesen. Ezután átmentem az ágy lábánál lévő ajtón, ami a fürdő volt. Most sötétkék csempe van, de régen világoskék volt, ha nem csal a memóriám. Letettem a kis neszesszeres csomagomat és átbaktattam Sarah szobájában.

Csak álltam az ajtóban, és néztem körbe-körbe. Régen sokkal nagyobb volt ez a szoba. Vagy lehet csak én nőttem meg ennyire? A sárga falon a régi kéz és lábnyomatok, amit még Gabyval közösen csináltunk. Az ágyon lévő takarót legalább 5 centis porréteg fedte. Beléptem a szobába, leraktam a csomagjaimat, és elindultam az ablak felé. Kinyitottam, hogy a bűzt kiszellőztessem. Aztán újra körbenéztem. A szekrényem ajtaja tárva-nyitva. Csak egy régi kis doboz az alján. Felkaptam, és letelepedtem vele az ágyra. Pont ekkor lépett be Gaby a szobámba.

-     Sarah látom itt is meg lehet fulladni a porkoncentrációtól. - huppantam le melléd az ágyra így még több por repült fel.

-     Mi ez?- kíváncsiskodtam a dobozra.

-     Emlékszel mikor minden fontos kacatot ebbe beledobtunk? - néztem rád vigyorogva - Sajnos itt hagytam, de most megvan és…

-     … szembesülhetünk gyerekkorunk hülyeségeivel. - kaptam ki egy csigát, amit még kb. 5 éves koromban tettem bele ez volt életem első ilyenje.

- Pontosan! – vettem elő egy fényképet, majd feléd fordítottam - Az első közös csónakázásunk.

-     Igen, sikerült is belesnem a tóba és utána egy jó kis tüdőgyulladásban részesülni. - fintorodtam el.

-     Asszem most délután takarítani fogunk. - néztem körbe.

-     A takarítás nem tartozik a kedvenc időtöltéseim közé - nyeltem nagyot - De nem akarok belefulladni a sok porba… - sóhajtottam

-     Igen ne aggódj nekem se. Családi vonás. - kacsintottam rád. - De segítek, ha te is nekem.

-     Természetesen… Ha már belefulladunk, együtt tegyük! - kezdtem el nevetni.

-     Pontosan. - álltam fel az ágyról és elindultam le a takarító cuccokért.

Ezután egész estig suvickoltunk, de az eredmény káprázatos volt. Kb. 20 évet fiatalodott a ház.

-     Ezért megérte összedzsuvázni magunkat! - huppantam le melléd a kanapéra a nappaliban.

-     Pontosan. - sóhajtottam fáradtan.

- Asszem ma kaját fogunk rendelni, mert már hulla vagyok a főzéshez. - jelentettem ki.

-     Csak nehogy megint valami olyat rendelj, amiről nem tudod mi van benne! Nem akarok megint egész éjszaka a wc-ben kuporogni… - néztem rád ijedten.

-     Akkor mennyünk el a vendéglőbe. - vetettem fel az ötletet mosolyogva.

-     Jó ötlet! - pattantam fel. - 10 perc múlva ugyanitt?

-     Oké. - száguldottam fel előtted a lépcsőn.

-     Ugye vezethetek én? Mielőtt válaszolsz, vedd figyelembe mások testi épségének a veszélyeztetésének a kockáztatásának esélyét. - fordultam Gaby felé, amikor kiléptünk az ajtón.

-     Még te beszélsz? Nem tudom ám ki szokott lakott területen 120-al menni. - sandítottam rád.

-     Csak próbálok versenyezni a kis nyuszikkal az erdőben… Rendben. Most az egyszer! - nyújtom feléd a kulcsokat.

-     Köszi. - kaptam ki gyorsan a kezedből és már be is ugrottam a kocsiba.

-     Akkor hajrá, már farkas éhes vagyok. - indítottam a kocsit amint beszállt Sarah.

Az én nyugodt kis 110 Km/h sebességemmel hajtottunk végig a városon. Mivel már vagy 8 éve nem voltunk abban az étteremben így már alig emlékeztünk rá. Először lefordultam jobbra de Sarah azt mondta mennyek balra. Nah igen, de mivel nálam volt a kormány ezért én diktálok. Mentünk egy darabig, míg sikeresen megláttam a közép sulit nah legalább tudjuk holnap hova kell jönni. Az utána lévő utcán elfordultam balra hátha Sarahnak van igaza. Nah nem lett, mivel kilyukadtunk a folyóparton. Akkor vissza. Vagy 20 percig kanyarogtunk mire hirtelen megláttam az éttermet. És felvilágosultunk, hogy semerre sem kellett volna lefordulni csak szépen menni egyenesen, mert közvetlen a mi utcánk végén volt.