|
11. fejezet
Az ajtban a megmentseregnk llt. „Enyhn” meglepdve, kidlledt szemekkel nztek rnk. Mi prbltunk ebbl a kicsit sem flrerthet - br itt semmit sem lehet flrerteni mivel pont cskolztunk - pzbl felkszldni.
- Ti meg mit mveltetek? – krdezte megilletdve Gina.
- Azt, aminek ltszik. – nztem r vigyorogva mivel boldog voltam, hogy vgre innen kikerlhetnk.
- De, de… - rtetlenkedett.
- De te utlod t. – mondta ki helyette Sarah.
- Az rg volt. – vigyorogtam.
- 2 napja sem volt, amikor mondtad, hogy soha sem lennl kpes ilyen zlsficamra. – vilgostott fel Gina.
- Mondom, hogy rg volt. – vlaszoltam.
- Iz… azrt j lenne, ha segtentek kiszabadtani minket vagy nem azrt jttetek? – krdezte Rev.
- Jah de. – vettk a fik a lapot.
- Vgre. – ugrottam Sarah nyakba miutn lekerltek a bilincsek.
- Nah ennyire rlsz nekem? – krdezte nevetve.
- Ht hallod itt olyan tmk is forogtak, hogy meg erszakolnak szval igen. – mesltem neki egy kicsit.
Ezutn hazamentnk kln a 2 csoport. Otthon mindent elmesltem a lnyoknak meg a bandnak. Kiderlt, hogy k is nagyon fltettek s ez jl esett.
Br volt egy dolog, amit nem rtettem. George amita megtalltak minket, egy szt sem szlt hozzm, st gy nzett rm mintha meg akarna lni. Nem rtettem mi baja volt.
- George vrj mr. Mi bajod van? – futottam utna msnap dlutn.
- Mi bajom van? Mg krdezed? – fordult meg idegesen.
- Igen, nem tudom, mi van veled nem csinltam semmi rosszat. Inkbb rlnd kne, hogy elkerltem. – mondtam.
- rlk is hogy megtalltunk. Csak nem abban a helyzetben kellett volna… - mondta.
- Milyen helyzetrl be… - krdeztem, de aztn beugrott mire gondolt.
- Jah hogy a csk miatt vagy ilyen. Szval fltkeny vagy. Nincs kztnk semmi csak egyszeri csk volt. – vigyorogtam. J volt ltni, hogy George fltkeny.
- Nem vagyok fltkeny. – tiltakozott.
- Persze. – vigyorogtam s otthagytam.
- Majd megltjuk mg, hogy ezutn is gy fogsz-e vigyorogni. – indult el idegesen sszeszortott kllel a msik irnyba. Az elvlaszt kisutca fel.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
