|
7. fejezet
- Te! – kiltottuk egyszerre s egymsra mutattunk.
- Nem lehet igaz tudtam. – fogtam a fejem ktsgbe esetten.
- Ne mr, ebbl gy nem lesz semmi mirt pont ennek a hlyenek kellett jnnie. – mondta idegesen.
- Ksz ez jl esett. – nztem r szrs szemekkel.
- Csak az igazsg. – vigyorgott s ezzel el is kezdtk egyms „lst”.
- gy ebbl gysem lesz semmi. – mondtam s levetdtem a raktr ajtaja el.
- Ht nekem mondod valaki rtelmesre szmtottam. – mondta fintorogva.
- Jah mintha te annyira rtelmes lennl. – nztem r hlyn.
- Ht nlad vagy ezerszer biztosan. – vigyorgott nelglten.
- De egban pedig tnyleg magasan lebegsz. – mondtam undorral a hangomban.
- s tnyleg ki tallta ki ezt a levelet? Gondolom te. – prblta az egjrl elterelni a tmt.
- Nem n voltam csak hogy megnyugtassalak. Amg aludtam addig tlttk ki aztn krdezs nlkl a nyakamba varrtk, hogy jjjek el. – mondtam srtdtten.
- Pedig megeskdtem volna, hogy te voltl. – erskdtt tovbb.
- Fogd mr fel azzal a lehetetlenl kicsi agyaddal, hogy nem n voltam. – vltttem a kpbe mire elgg megszeppent.
- Bocs. – mondta halkan.
- n bocsi hogy kiabltam csak elgg idegest, hogy engem kldtek s pont te jttl. – mondtam, mert olyannak lttam, mint mg soha teljesen normlisnak.
- Ennek gy semmi rtelme gysem tudunk megegyezni. – shajtott fel.
- Mi lenne, ha megprblnk arrl beszlni. – mosolyogtam mire meglepds volt a tekintetben.
- Te tudsz mosolyogni? – krdezte elkpedve.
- Ne tereld a tmt s kpzeld, tudok. – mondtam srtdtt hangon.
- Ht akkor igazbl csak annyit kne megbeszlni, hogy ne mszkljunk t a msik terletre. – kezdte a tma boncolgatst.
- Ht az a baj hogy gyorsan felkapjtok a vizet, ha a minket elvlaszt kisutcban vagyunk. – mondtam.
- Tudjtok klykk nektek sem kne msok krzetben lenni. – hallottam egy hangot s egy ers tst reztem a fejemen majd elsttlt a vilg.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
