|
18. fejezet
- Igen el hisszk. – mondta az egyik.
- Elg rlt. – jegyezte meg egy msik.
- Tudom, de komolyan gy van. – mondta Jimmy.
- Huh, az j, ha elhiszitek. – shajtottam.
- Szerintem mi megynk. – mondta hirtelen az egyik.
- Rendben akkor holnap a prbn tallkozunk. – ksrte ki ket Jimmy.
- Sziasztok. – kszntem bentrl.
- Szia. – hallottam majd csukdott az ajt.
- Ht azrt furcsllom, hogy elhittk, de rlk. – lt vissza mellm vdencem.
- n is rlk. – mosolyogtam.
- s mg hogy az n mosoly a szp. – nzett rm gynyr szemeivel Jimmy.
- Ht ezen inkbb ne nyissunk vitt. – nevettem.
- Nzpont krdse nemde? – hajolt egsz kzel hozzm.
- De. – mondtam zavartan a kzelsge miatt.
- Csak nyugalom. Nem kell izgulni. – sgta a flembe.
- De… de… - dadogtam.
- Csak nyugi. Ugye mg szz vagy, ha fogalmazhatunk gy? – krdezte a „nyakamtl”.
- Nem volt idm ilyesmikre egybknt meg sem fordult a fejemben. – mondtam halkan.
- Nem baj majd megoldjuk. Csak egyet grj meg nekem! – tvolodott el tlem.
- Mit? – krdeztem sszezavarodva.
- Hogy nem flsz tlem, n mindent meg fogok tenni, hogy j legyen. – mondta komoly arckifejezssel.
- n bzok benned. – mondtam halkan.
- Ksznm. – hajolt kzel s megcskolt.
Ezutn bevltotta az grett s nem kellett benne csaldnom. Igazat mondott tnyleg j volt. Gyengd volt olyan gyengdsget reztem, mint mg soha. Az rzs maga is j volt, amit okozott.
trtkeldtt bennem sok dolog az lettel kapcsolatban. gy reztem szeretem. Lehet, hogy t elsre, de abban biztos voltam, hogy msik nem lesz. Nem azrt mert, hogy rkre egytt lesznk, hanem mert mg egyszer nem lennk kpes r.
n is regszem, mint egy normlis ember az angyal ltnk, ha lekldenek vget r itt s a lelknk elveszik a semmiben. Az lelke nem lehet tudni hov kerl, de ami biztos, hogy j messzire tlem.
Arra keltem, hogy valaki elhzza a stttket a nappali ablakn.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
