16. fejezet

Ezt nem gondoltam volna soha. Az el�bb m�g azt mondta, hogy nem siet�nk v�g�lis ez n�z�pont k�rd�se, hogy �rtette. Nem volt egy hossz� cs�k �szrevehette, hogy meglep�dtem. Amikor elt�volodott csak n�zett. A v�laszomat v�rta vagy a reakci�mat. �n csak b�multam magam el� m�g a cs�k hat�sa alatt voltam. Vajon ezt most, hogy gondolta? � neki is hasonl� gondolatai lehettek. Azt�n v�g�l � sz�lalt meg, mert nem b�rta tov�bb.

 

-   Ugye nem volt baj? – k�rdezte f�lve. Ekkor estem �n ki gondolatmenetemb�l.

-   Mi? – k�rdeztem furcs�n.

-   H�t az el�bbi. – mondta.

-   Jah a cs�k. – esett le v�gre.

-   Az. – helyeselt.

-   Nem volt baj csak el�gg� meglep�dtem. – mondtam zavartan.

-   H�t nem tudom csak valamit kellett csin�lnom, hogy nyomat�kos�tsam, amit mondtam. – nevetett.

-   Aha, �rtem. Sz�val csak erre ment ki az eg�sz. – fordultam el durc�san karba tett kezekkel persze csak viccb�l.

-   Jaj, nem. Ne �rtsd f�lre nem �gy �rtettem. K�rlek. – ford�tott vissza.

-   Nyugi csak vicceltem. – nevettem.

-   Mi? – k�rdezte meglep�dve.

-   Nehogy azt hidd, hogy �n nem ugyanolyan ember vagyok, mint te �n is tudok szem�t lenni. – vigyorogtam.

-   Ezt pedig soha sem gondoltam volna r�lad. – mondta hitetlenkedve.

-   H�t azt hiszem, �n haza megyek a testembe. – mondtam hirtelen �s fel�lltam a kanap�r�l.

-   Ne k�rlek, maradj. – �lelt mag�hoz, amin, �n �szint�n meglep�dtem.

-   Csak visszamegyek a testembe, mert �gy f�raszt� lenni. De ha akarod, akkor visszaj�v�k �gy. – mondtam az�rt, hogy megnyugtassam �t.

-   K�sz�n�m. – puszilt meg �s elengedett.

 

Hazamentem �s visszasz�lltam a testembe. Azon gondolkodta a hozz� vezet� �ton, hogy vajon most mi lesz. Most mi egy�tt lenn�nk vagy mi? Ezt majd meg is fogom k�rdezni t�le. De azt nagyon furcs�llom, hogy a Tan�csnak m�g egyetlen nyom�t sem l�ttam a t�rt�ntek miatt. Pedig �k m�g el�szeretettel hamarabb is megjelennek, mint hogy kellen�nek. De most semmi, de addig j�.

 

Felmentem az 5.-re m�r szerintem csukott szemmel tudn�m az utat hozz�. A 13-as lak�sban lakik m�r ez is el�g balszerencs�s sz�m �gy meg is lehet �rteni mi�rt olyan szerencs�tlen szeg�ny. Azt mondta, hogy nyugodtan mennyek be nem kell kopogni.

 

-   Visszaj�ttem. Szia…sztok. – mondtam az elej�t vid�man azt�n meglep�d�tten hallgattam el.