|
15. fejezet
- Ht tudod n sem mondtam el mindent. – kezdte vallomst.
- Mirl? – krdeztem furcsn.
- Ht az a reggeli nem csak egy sima bocsnatkrs lett volna. – vallotta be.
- Nem lehet igaz! Sarah-nak igaza lett. – kpedtem el magamban.
- Ht nah j akkor most mr elmondom neked. Tetszel nekem amita meglttalak s nem zavar az ami vagy. – mondta ki vgl.
n kpni-nyelni nem tudtam hirtelen. Ezt azrt legmerszebb lmaimban sem gondoltam, hogy ez lesz.
s igen nekem is be kellett vallanom elszr magamnak is hogy n sem vagyok kzmbs irnta. St, tlsgosan is sokat rzek irnta.
- Ht akkor most mr nekem is be kell vallanom mg valamit. – kezdtem.
- Mit? – krdezte izgatottsggal a szemben.
- n is gy rzek irntad. – mondtam el tmren.
- Tnyleg? – hitetlenkedett.
- Nem, csak viccbl mondtam. – nztem r rosszallan.
- H… erre most nem tudok mit mondani elgg meglepett. – mondta.
- Nem is kell. – lltam fel.
- Hova msz? – kapta el a karom.
- Haza a kivgzsemre. – mondtam.
- Nem is biztos, hogy lejnnek. Krlek, maradj mg! – nzett rm knyrgen.
Persze azonnal meggyztt a szp kk szemeivel. Ezrt maradtam s leltem a kanapjra. mellettem foglalt helyet.
- Mirt akartad, hogy itt maradjak? – krdeztem meg hirtelen.
- Mert j veled beszlgetni s amint emltettem tetszel nekem. – fogta meg a kezem.
- s mit akarsz csinlni? – krdeztem meg flve.
- Nem, mg nem rohanunk. Nem vagyok n Zacky. – nevetett.
- Annak rlk, br azt sem tudom ki az. – mondtam zavartan.
- Ha akarod, majd egyszer bemutatom a haverjaimat. – mosolygott.
- Jaj krlek ne mosolyogj mert meghalok. – hajoltam le a trdeimhez az arcomat takarva a kezeimmel.
- Mi a baj? – simogatta meg a htam, amitl tfutott rajta a hideg.
- Semmi, csak annyira aranyos, vagy amikor mosolyogsz hogy menten elgek. – nztem fel a kezeim kzl.
- Jaj te. Te is nagyon aranyos vagy gy. – simtotta ki a hajamat az arcombl.
- Nem is. – pirultam el mg jobban, ha lehetsges.
- Nekem elhiheted, n nem hazudnk neked. – sgta a flembe. S felemelte a fejem s gyengden megcskolt.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
