|
14. fejezet
- Jl vagy? – krdezte egy kis id mlva.
- Igen. – mondtam gyorsan.
- Akkor te mit keresel itt? – krdezte ismt.
- Nah j elmondom, de garantlom, hogy rltnek fogsz nzni. – mondtam.
- Nem hiszem, mond. – mosolygott. n felltem a szkre.
- Ht nah szval n egy bukott angyal vagyok. – nygtem ki.
- Hogy mi? Mint a szmomban? – krdezte.
- Igen. – mondtam.
- Vrjunk, te honnan tudsz a szmrl? – krdezte meglepetten.
- Ht tudod n segtettem neked megrni. n adtam ihletet. – magyarztam neki.
- De nem is voltl itt. – rtetlenkedett.
- De itt voltam csak akkor mg nem lttl, mert most sem kne, mert ez az angyali formm. – mondtam.
- Akkor te beszltl hozzm? Azt hittem csak szimpln megrltem. – mondta nevetve.
- Nem csak ht ezt gy szoks. – mondtam zavartan.
- s akkor, amit a reggelinl mondtl abbl semmi sem igaz? – krdezte kicsit mrgesen.
- Sajnlom, de nem. Igazbl nem emlkszem az letemre, csak amikor mr angyal voltam. – mondtam halkan.
- Rendben, nincs baj. Hiszek neked. – mondta.
- Tnyleg? – lepdtem meg.
- Igen. Amikor a brban odamentem hozztok mr akkor is annyira ismersnek tntl, nem tudtam mirt. De akkor emiatt. – mondta.
- Egybknt tnyleg miattad volt minden. – vallottam be.
- Mirt? – krdezte.
- Mert ha a vdencem, vagyis te megltsz engem ember alakomban akkor angyalknt is ltni fogsz. – magyarztam el neki.
- Aha, szval akkor ezrt van ez az egsz. – kvetkeztetett.
- Igen, de most mr mindegy. Nemsokra szerintem lejn a tancs k a fejesek ott Fent. s akkor nekem annyi mivel sok trvnyt szegtem meg pldul most is. Beszlgetek veled. – mondtam.
- s biztos, hogy lejnnek? – krdezte meg flve.
- Nem tudom eddig mg nem jttek pedig mr egy ideje volt a dolog. – mondtam.
- Akkor mg van remny. – mosolygott.
- Ht nem tudom, de nem sok. – brndtottam ki.
- De ez miattam trtnt mind nem tehetek valamit? – krdezte meg.
- Sajna nem mert az n hibm. Nem figyeltem elgg a krlmnyekre. – mondtam halkan.
- Tudod nekem is be kell vallanom valamit. – kezdte halkan.
- Mond. – nztem r.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
