|
13. fejezet
- Nem, tuti nem tetszem neki. – mondtam, amire gondolt.
- Dehogynem csak gy nem csinlunk ilyet. Gratullok drgm beld szeretett a vdenced. – mondta gy mintha egy vilgversenyt nyertem volna meg.
- Nagyon nem vicces. – mondtam srtdtten.
- s mit fogsz ezutn csinlni? – krdezte.
- Most mr gyis mindegy annyi szablyt megszegtem akkor is tallkozni fogok vele mg. – mondtam hatrozottan.
- s elmondod neki hogy a vdangyala vagy? – krdezte meg a lnyeget.
- Ha sor kerlne r akkor igen br tuti rltnek tartana. – mondtam.
- Ne lgy benne olyan biztos, azt mondtad ms akkor lehet elhinn. – vilgostott fel.
- Lehet. – mondtam elgondolkozva.
- Nah akkor sok sikert br szerintem a tancs nemsokra rjn szval, szia, nagyon szerettelek te voltl az egyetlen bartnm. – mondta gy mintha srna.
- Nem kell mg temetni. – mondtam nevetve.
- J akkor majd akkor, amikor tnyleg itt vannak, de n megyek vissza aludni, szia. – ksznt el.
- Szia. – kszntem el n is s kinyomtam a telefonom.
gy gondoltam, hogy elnzek vdencemhez persze angyal alakba. Felmentem a laksba pont ebdet ksztett. Odalptem mell ekkor rm nzett. Azt hittem mst nz, de nagyon gy tnt, hogy engem.
- Te… mit keresel itt? – krdezte meglepdve.
- Te ltsz engem? – krdeztem ijedten.
- Mirt ne ltnlak? De mi ez a ruha rajtad? Meg mirt vagy itt? – szegezte nekem a krdseit.
Ekkor beugrott valami. Azrt volt az a szably hogy ne lssa a vdenc angyalt emberi alakban, mert azutn angyal alakban is ltni fogja.
s engem nem csak ltott mg beszlt is velem szval ez elkerlhetetlen lett volna. Mgsem olyan hlye a tancs hogy ezeket a szablyokat ltrehozta, ezeknek a dolgoknak az elkerlse rdekben. De azt furcsllom, hogy mg nem jttek le. Vajon nem tudnak rla? De neki hogy magyarzzam meg ezt. Csak nz rm krden kzben mr elzrta az ebd alatt a gzt.
Ekkor hirtelen lerogytam a fldre a lbaim beadtk az unalmast ez mr nekem is sok volt. letrdelt elm s mg mindig vrta a vlaszomat. De egyszeren nem tudtam, hogy mit mondjak neki, elmondjam vagy nem?
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
