Ez a jelenet egy börtönben játszódott. Mivel én tegnap óta itt vagyok. 3 hónapra ítéltek el bári verekedésért. Több ember is megsérült. Rossz ez a hely de magamnak kerestem.
Leültem az udvaron egy székre és néztem ki a fejemből.
-Húzzál innen te kis féreg. – mondta valaki és belökött elém egy srácot.
-Bocs. – mondta és fogta a fejét. Látszott hogy vérzik.
-Mi történt? – kérdeztem és felálltam.
-Semmi. – mondta és indult volna el.
-Várj had, nézzem meg. – mondtam és elvettem a kezét a sebről.
-Nem kell. – húzta el a fejét.
-De baj lesz, ha nem lesz fertőtlenítve. – erősködtem.
-Jó rendben. – adta meg magát.
-Nem hiszem el, hogy azzal a kis köcsöggel szóba áll velem meg nem. – mérgelődött az a pasi, akit előbb elküldtem.
-Gyere. Ez csípni fog. – mondtam és odanyomtam a sebhez a fertőtlenítős vattát.
-Áú. – szisszent fel.
-Én mondtam. – mosolyogtam.
-Köszi. – durcázott be.
-Nagyon csúnya a seb. Hogy történt? – kérdeztem.
-Csak már egy ideje piszkálnak engem. Most meg nekem estek. – sóhajtott.
-Mi a neved? – kérdeztem.
-Rev.
-Ez valami kitalált név? – vontam fel a szemöldökömet.
-Igen az. Az igazi James Sullivan.
-Aha. Az enyém Gabriel Silver.
-Szép neved van. – mosolygott rám.
-Köszi. – pirultam el.
-Téged miért hoztak be?
-Egy bári verekedés egyik szítója voltam. A Lack klubbaniban. – sóhajtottam.
-Te voltál a másik? Én is ott voltam mi ketten szítottuk. – nevetett.
-Ne már te is. – nevettem én is.
-Aha.
-Kész. – mondtam és visszavittem a dobozt a helyére.
2.Fejezet
-Eljössz velem meginni valamit? – kérdezte.
-Oké.
-Csak azért, hogy segítettél. – mosolygott.
-Köszi.
Leültünk egy asztalhoz a társalgóban.
-Kérdezhetek rólad? – érdeklődött.
-Persze.
-Oké. Hány éves vagy?
-Ilyet nem illik egy nőtől kérdezni.
-Oké bocsi.
-Semmi baj csak hülyültem. 26. – mosolyogtam rá.
-Én is. – mosolyodott el.
-Te mivel foglalkoztál ez előtt? – kíváncsiskodtam.
-Dobos voltam egy bandában. Még vagyok is, csak most itt tengetem az életem.
-Az jó. Én táncos voltam. Idáig.
-És mit táncoltál?
-Mindent társastól kezdve a hip-hopig.
-Az jó. – mosolygott.
-Te milyen együttesben zenéltél?
-A nevünk Avenged Sevenfold. De volt egy másik bandám is ahol énekeltem a Pinkly Smooth.
-Hallottam az elsőről. – gondolkodtam el.
-Király. – csillantak fel a szemei.
-Na mindegy. Menni kell. – mondtam, mikor jöttek az őrök.
-Jó volt veled beszélgetni és még egyszer köszi hogy elláttad a sebemet.
-Szívesen, szia. – mondtam és indultam volna.
-Várj. – jött utánam. Majd egy csókot nyomott a számra.
-Jé kit szedtél te össze? – jött a szobatársam Kitty.
-Nem szedtem össze senkit. Csak elláttam a sebét. – mondtam durcásan.
-Na persze akkor mi volt az a csók? – mosolygott huncutan.
-Nem tudom. – ellenkeztem.
-Persze na gyere.
Átmentünk a részlegünkben. Ott szépen aludni tértünk.
3.Fejezet
Reggel, ahogy felkeltünk elmentünk reggelizni és át a társalgóba. Mikor beléptem azonnal Rev-et pillantottam meg és elmosolyodtam. Mikor odamentem hozzá ő is észre vett.
-Szia. – köszöntem neki.
-Hello. – mosolygott rám.
-Leülhetek? – mutattam a székre.
-Persze.
-Köszi. Hogy aludtál? Piszkáltak még? – kérdezősködtem.
-Jól aludtam köszi. Szerencsére nem basztattak.
-Akkor jó. – mosolyodtam el.
-Képzeld, veled álmodtam. – vigyorgott.
-Tényleg? Te jó ég mit?
-Azt hogy kijutottunk innen.
-Megszöktünk?
-Nem, hanem kiengedtek.
-Jah. – lepődtem meg.
-De jó volt.
-Elhiszem. – mosolyogtam rá.
-Jaj kérlek, ne nézz így mert ez olyan rossz. – pirult el.
-Mert hogy nézek?
-Olyan szépen mosolyogsz, hogy majdnem elolvadok.
-Jah bocsi. – pirultam el teljesen.
-De tényleg szép a mosolyod. – mosolygott rám.
-De akkor te se nézz, így mert akkor meg én ájulok el.
-Pedig én nem is mosolygok szépen.
-Dehogy nem. Én meghalok tőle.
-Köszi és is a tiedtől. - hajolt közel és egy puszit nyomott az arcomra.
-Ezt már meg akartam kérdezni, hogy tegnap is mi volt az a csók?
-Csak úgy jött nem tudom. Jó téged megpuszilni. – mosolygott.
-Köszi. – vörösödtem el.
-Na ne pirulj, mert még a végén elégsz. – mosolygott rám.
-Ez nem igaz. Nem is pirultam. – vágtam be az áldurcát.
-Jaj de aranyos vagy ilyenkor. – vigyorgott. – Mint egy kisgyerek.
-Kösz. – durcáztam be.
-Na nem úgy értettem. – emelte fel a fejemet.
Belenéztem abba az eszméletlen gyönyörű szemeibe és elvesztem a tekintetében. Olyan megigéző volt. Aztán már csak azt vettem észre, hogy az ajkaink közelednek egymáshoz. A végén egy szenvedélyes csókban forrnak össze. Olyan jó volt soha sem akartam volna abbahagyni. De valami közbejött.
4.Fejezet
-Hagyják abba. – jött oda egy őr. Mi azonnal szétváltunk. Az őr pedig távozott.
-Sajnálom. – mondta Rev és lehajtotta a fejét.
-Mit?
-Nem szabadott volna csókolóznunk.
-Ez igaz. – szomorodtam el én is.
-Menni kell be vége az időnek. – mondta és elindult.
Én is elindultam a saját körzetembe. Mikor beléptem a cellámban Kitty azonnal letámadott.
-Láttalak titeket olyan édesek voltatok. Kár, hogy az a köcsög őr odament.
-Jah. – mondtam szomorúan.
-Nyugi van hely, ahol tudtok kettesben lenni. Olyan ahol az őrök nem látnak.
-Például? – csillant fel a szemem.
-A mosoda. Ott nincsenek őrök.
-Juj nagyon szeretlek köszi. – öleltem meg.
-Szívesen. Holnap kell menni a mosó részlegbe, tehát csak ezt a fél napot kell kibírnod és találkozhattok újra. – mosolygott.
-Hú de várom már. – virultam ki teljesen.
Ezután még sokat beszélgettünk Kitty-vel. Este gyorsan elaludtam, mert már vártam a holnapot.
Reggel 8-kor keltem és vártam, hogy Kitty is felébredjen. Fél óra múlva ő is ébren volt. Azonnal a mosodába mentünk. Már nem voltak sokan csak pár ember. Nem láttam Rev-et ezért nagyon szomorú lettem. De 10 perc múlva ő is befutott. Mikor meglátott egy hatalmas mosoly jelent meg az arcán. Elindultam hátra ahol senki sem láthat minket, ő jött utánam.
-Jaj de jó téged újra látni. – mondta és megölelt.
-Téged is. – bújtam hozzá.
-Tegnap egész nap azon gondolkodtam, hogy láthassalak téged. Aztán eszembe jutott hogy a mosodába tudlak.
-Én is ugyan erre jutottam.
-Megcsókolhatlak? Erre várok tegnap óta. – kérdezte.
-Ez nem kérdés. – csókoltam meg.
Megint ez a rabul ejtő érzés kavargott bennem. Olyan jó volt a közelében lenni. Elhátráltunk a falig és folytattuk a csókot. Már nyúlt be a pólóm alá mikor megszólalt a hangosbemondó hogy letelt az idő és vissza kell menni a körzeteinkbe. Lassan elszakadtunk egymástól.
5.Fejezet
Ezután minden héten a mosodában találkoztunk de semmi nem történt köztünk. Eltelt a 3 hónap és elérkezett a szabadulásunk napja. Megkaptam a cuccaimat és készültem kimenni erről a borzalmas helyről. De volt valami jó benne mivel itt találkoztam Rev-el. Ő is ott volt csak a másik oldalt. Kitty-t is most engedték ki őt gyorshajtásért, tartóztatták le. Egyszerre léptünk ki mind a hárman az ajtókon. Ahogy kiértünk Rev-el azonnal egymáshoz mentünk és elkezdtünk, csókolózni. Észre sem vettük hogy itt van a bandája. Ők elég meglepetten néztek ránk. Kitty odament hozzájuk.
-Hello. – köszönt nekik.
-Szia. Ők azt csinálják amit látunk vagy csak képzelődünk? – kérdezte Syn csodálkozva.
-Aha csókolóznak. Összejöttek. Mire nem jó a börtön. – nevetett Kitty.
-Hát, ja. Én is bevonulok, ha ott lehet barátnőt találni. – mondta Johnny.
-Én is onnan jöttem. – mosolygott Kitty.
-Mi azt hittük, hogy a lány barátnője vagy? – képedt el Zacky.
Mi végre befejeztük a csókolózást de, olyan jó volt hogy nem kell titokban csinálnunk. Hazamentünk én Rev-hez költöztem. Nagyon boldogok voltunk és ezt az egy dolgot csak is a börtönnek köszönhettük, hogy összejöttünk.
AJÁNLOM AZ OLDALT
